Harminc év kézbesítés után most a kötőtűké a főszerep
Tapolcán voltam postás, harminc évig jártam a dombos utcákat biciklivel és gyalog. Most nyugdíjasként sokat kötök az unokáknak, de egy-két óra után az ujjaim elgémberednek, reggel pedig a térdem kér egy kis időt a lépcsőn. A húgom vett nekem egy Steplexet, mert ő is használja.
Este a tévé előtt egy kevés gélt dörzsölök az ujjaimra és a térdemre. Először hűs, aztán lassan átjár a meleg, ami jól esik lefekvés előtt. A reggeli indulás kicsit simább. Persze a húgom unszolására a délelőtti sétát sem hagyom ki, és kötés közben is tartok szünetet.





